Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n \u00e9s p\u00e9nteken teh\u00e1t \u201er\u00e9g\u00f3ta fiatalokkal\u201d telt meg a Szepes Gyula M\u0171vel\u0151d\u00e9si K\u00f6zpont sz\u00ednh\u00e1zterme, akiket S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s k\u00f6vetkez\u0151 szavaival k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttek: \u201e\u00d6nmag\u00e1t becs\u00fcli meg minden nemzed\u00e9k az \u00e1ltal, hogy tudom\u00e1sul veszi: a vil\u00e1g nem vele kezd\u0151d\u00f6tt.\u201d A mi vil\u00e1gunk is sz\u00fcleink, nagysz\u00fcleink \u00e9let\u00e9vel \u00e9s munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1val kezd\u0151d\u00f6tt, \u0151k \u00e9p\u00edtett\u00e9k sz\u00e1munkra azt a jelent, amelyben a mi gener\u00e1ci\u00f3nk egy \u00fajabb nemzed\u00e9k j\u00f6v\u0151j\u00e9t alapozhatja meg. \u00c9rd \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9ben is kivett\u00e9k r\u00e9sz\u00fcket, b\u00e1r persze nemcsak ez\u00e9rt k\u00e9pezik fontos r\u00e9sz\u00e9t v\u00e1rosunknak, ahogy arra m\u00e1r T. M\u00e9sz\u00e1ros Andr\u00e1s polg\u00e1rmester h\u00edvta fel a figyelmet k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 besz\u00e9d\u00e9ben:<\/p>\n
– 1990 \u00f3ta minden \u00e9vben 1000-1200 ember k\u00f6lt\u00f6zik be v\u00e1rosunkba, akiknek a z\u00f6me igaz, hogy fiatal, de mindig j\u00f6nnek id\u0151sebbek is. Aki pedig egyszer gy\u00f6keret vert \u00c9rden, m\u00e1r nem k\u00f6lt\u00f6zik el, azaz itt fog megid\u0151s\u00f6dni, \u00e9s \u00edgy alakul ki a v\u00e1rosunk. Amit \u00e9ppen azok az emberek \u00e9p\u00edtettek, akik annak idej\u00e9n m\u00e9g fiatalon idek\u00f6lt\u00f6ztek. Lassan meg majd a mi fiaink \u00e9s unok\u00e1ink is elmondhatj\u00e1k, hogy \u00c9rdet mi is \u00e9p\u00edtett\u00fck. Egym\u00e1sra \u00e9p\u00fcl a t\u00e1rsadalom, a nemzed\u00e9kek, \u00e9s ez a j\u00f3. \u00dagy eg\u00e9sz a v\u00e1ros, ha van benne id\u0151sebb, fiatalabb \u00e9s gyermek is. Ha \u00f6n\u00f6kre gondolunk, akik szerintem ugyanolyan szomor\u00faan veszik tudom\u00e1sul, ha a gyerekek elk\u00f6lt\u00f6znek, akkor el kell gondolkodni azon is, hogy mi a t\u00e1rsadalom k\u00f6teless\u00e9ge \u00f6n\u00f6kkel szemben. Mert amikor er\u0151sek voltak, amikor \u00e9p\u00edtettek \u00e9s mindenben r\u00e9szt tudtak venni, akkor a t\u00e1rsadalom ig\u00e9nybe vette az erej\u00fcket, a k\u00e9pess\u00e9geiket. Most rajtunk a sor, hogy mi is seg\u00edts\u00fcnk, mi is visszaadjuk valamit abb\u00f3l, amit \u00f6n\u00f6k adtak annak idej\u00e9n magukb\u00f3l. Ez a v\u00e1ros odafigyel az id\u0151sekre, mert odafigyel a kapcsolatokra, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lja \u00f6szt\u00f6n\u00f6zni a fiatalokat, hogy vegyenek r\u00e9szt ebben a munk\u00e1ban. Maga a v\u00e1ros is csak akkor eg\u00e9sz, ha a kisgyermekt\u0151l a d\u00e9dsz\u00fcl\u0151kig mindenkit egybe tudunk foglalni. Mindenki ugyanolyan fontos r\u00e9sz\u00e9t alkotja \u00c9rdnek. K\u00edv\u00e1nok sok eg\u00e9szs\u00e9get, szerencs\u00e9t, hogy a csal\u00e1djuk \u00e9s a v\u00e1ros szeret\u0151 k\u00f6zeg\u00e9ben tudj\u00e1k le\u00e9lni az \u00e9let\u00fcket.<\/p>\n