Augusztus 2-a a roma holokauszt, a porajmos eml\u00e9knapja: 1944. augusztus 3-\u00e1ra virrad\u00f3 \u00e9jjel sz\u00e1molt\u00e1k fel a n\u00e1cik az auschwitz-birkenaui l\u00e1gerben kialak\u00edtott cig\u00e1ny csal\u00e1di t\u00e1bort. Csaknem h\u00e1romezer f\u00e9rfit, n\u0151t \u00e9s gyermeket puszt\u00edtottak el a g\u00e1zkamr\u00e1kban. Ez\u00e9rt hat\u00e1rozott \u00fagy 1972-ben a Cig\u00e1ny Vil\u00e1gsz\u00f6vets\u00e9g p\u00e1rizsi kongresszusa, hogy augusztus m\u00e1sodika lesz a holokauszt roma \u00e1ldozatainak nemzetk\u00f6zi eml\u00e9knapja.<\/p>\n
\u00c9rden 2013 \u00f3ta tartanak megeml\u00e9kez\u00e9st ezen a napon a Szoci\u00e1lis Gondoz\u00f3 K\u00f6zpont szervez\u00e9s\u00e9ben, 2015 \u00f3ta pedig az \u00c9rdi Roma \u00d6nkorm\u00e1nyzat is csatlakozik a rendezv\u00e9nyhez, \u00e9s rendszerint valamilyen kultur\u00e1lis program keret\u00e9ben tisztelegnek az \u00e1ldozatok eml\u00e9ke el\u0151tt. Id\u00e9n azonban, a pand\u00e9mi\u00e1ra val\u00f3 tekintettel, csup\u00e1n r\u00f6vid megeml\u00e9kez\u00e9st \u00e9s koszor\u00faz\u00e1st tartottak az 1945-\u00f6s eml\u00e9km\u0171n\u00e9l (a r\u00e9gi Parkv\u00e1rosi K\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi H\u00e1z udvar\u00e1n).<\/p>\n
<\/p>\n Kiss S\u00e1ndor szoci\u00e1lpedag\u00f3gus felid\u00e9zte a kor\u00e1bbi \u00e9rdi megeml\u00e9kez\u00e9seket, majd Sz\u0171cs G\u00e1bor alpolg\u00e1rmester k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte a megjelenteket. Mint hangs\u00falyozta: a II. vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa nemcsak katon\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt zajlott \u2013 egy zsarnok, antiszemita, rasszista, homof\u00f3b eszme miatt \u00e1rtatlan civilek milli\u00f3it v\u00e9gezt\u00e9k ki a n\u00e1ci n\u00e9pirt\u00f3k.<\/p>\n <\/p>\n „\u00c1ldozatt\u00e1 v\u00e1ltak roma asszonyok, f\u00e9rfiak \u00e9s gyermekek. Hetvenh\u00e9t \u00e9v eltelte ut\u00e1n is eml\u00e9kezni \u00e9s eml\u00e9keztetni kell azokra a roma h\u0151s\u00f6kre, m\u00e1rt\u00edrokra, akiket egy fajelm\u00e9let alapj\u00e1n minden b\u00edr\u00f3s\u00e1gi t\u00e1rgyal\u00e1s \u00e9s jogalap n\u00e9lk\u00fcl munkat\u00e1borokba z\u00e1rtak, \u00e9s g\u00e1zkarm\u00e1ban vagy m\u00e1s m\u00f3don v\u00e9geztek ki. Akkor v\u00e1lik az \u00e1rtatlan \u00e1ldozat m\u00e1rt\u00edrr\u00e1, h\u0151ss\u00e9, amikor meg\u00e9rtj\u00fck, hogy mi mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt a v\u00e9szkorszakban, \u00e9s nem akarjuk, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelemnek ez tragikus, embertelen id\u0151szaka a feled\u00e9s hom\u00e1ly\u00e1ba vesszen. Szembe kell n\u00e9zni a t\u00f6rt\u00e9nelem leggyal\u00e1zatosabb n\u00e9prit\u00e1s\u00e1val, nem szabad elfelejteni – eml\u00e9kezn\u00fcnk kell, mert a m\u00falt megismer\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl nem tudunk egy boldogabb k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151t \u00e9p\u00edteni. Soha t\u00f6bb\u00e9 porajmos, soha t\u00f6bb\u00e9 soa” – z\u00e1rta szavait az alpolg\u00e1rmester.<\/p>\n Balogh Csaba, az \u00c9rdi Roma Nemzetis\u00e9gi \u00d6nkorm\u00e1nyzat eln\u00f6ke besz\u00e9d\u00e9ben azt hangs\u00falyozta, hogy \u00c9rdr\u0151l is nagyon sok embert elhurcoltak hetvenh\u00e9t esztendeje, Ausztri\u00e1ba \u00e9s Lengyelorsz\u00e1gba – \u00e9s b\u00e1r \u0151k nem \u00e9lnek, a t\u00f6rt\u00e9net\u00fcket, szenved\u00e9s\u00fcket ismerj\u00fck. „Az \u00e9n sz\u00fcleim is majdnem meghaltak: kisgyermekek voltak, mikor bele akart\u00e1k l\u0151ni \u0151ket a Tisz\u00e1ba” – tette hozz\u00e1 Balogh Csaba, kiemelve: eml\u00e9kezni kell arra, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt 1944-ben, hogy a t\u00f6rt\u00e9nelem ne ism\u00e9telhesse meg \u00f6nmag\u00e1t. <\/p>\n <\/p>\n