A gyerekek akkor is érzik, hogy baj van, ha nem beszélünk velük a dologról. Hogyan viselkedjünk felelős szülőként ebben a mostani, nehéz helyzetben?

Egy ilyen krízishelyzet feldolgozásban az a felnőtt nyújthatja a legnagyobb segítséget, aki maga is megéli a szorongását, és farkasszemet tud nézni vele. Fontos, hogy szülőként hitelesen fejezzük ki érzelmeinket, vagyis az, amit kifelé mutatunk, azonos legyen azzal, amit megélünk és tudatosítunk. Így egyrészt lényegesen kevesebb belső feszültséget kell átélnünk, másrészt akkor tudunk a legerősebben hatni a gyerekünkre, ha önazonosak vagyunk. Hiszen a gyerek hajszálpontosan észleli a mi verbális és nem verbális reakcióinkat.

Sok szülő a legjobb szándékkal titkolózik a gyerek előtt, mert azt gondolja, így megkíméli a nehézségektől.

Bármilyen kegyetlen igazság könnyebben elviselhető, mint a nyomasztó titkok. Amit a gyerekek nem képesek megmagyarázni, azt a saját képzeletükkel pótolják, és ez sokkal rosszabb lehet, mint maga a valóság. A leglényegesebb, hogy a szülő meghallgassa, mit gondol a gyerek a koronavírusról, milyen félelmei vannak, és őszintén beszéljen vele arról, hogy a félelem megélése természetes érzés. Teljesen rendben van, hogy a jelenlegi helyzetben megrendülünk, elbizonytalanodunk, aggódunk, információkra és útmutatásra van szükségünk. Osszuk meg bátran a gyerekekkel az aggodalmainkat, ne titkoljuk, hogy feszültek vagy bizonytalanok vagyunk. Ha mi elbírjuk és vállaljuk az érzéseinket, nekik is menni fog.

Mit tegyünk, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk szorong a vírus okozta vészhelyzet miatt?

Semmiképp se tegyünk úgy, mintha tudomást sem vennénk a gyerek félelmeiről, mert ilyenkor sérülhet az önbecsülése. Minél kisebb gyerekről van szó, annál inkább meg kell kímélni attól, hogy felesleges szorongásokat éljen meg. Megnyugtató lehet számára, ha tudja, hogy mindenki rendszeresen találkozik kórokozókkal, de testünk egészséges védekezőrendszere a legtöbbet gond nélkül legyőzi. Ezt a védekező, bajokat kivédő csapatunkat erősíthetjük egészséges ételekkel, testmozgással, alvással és a kedvességünkkel, jókedvünkkel is. Viszont ha a félelmek mégis meghaladják a szokásos mértéket, ha a nap nagy része a szorongás és a baj elkerülés körül forog (meghalok a vírustól), akkor szakember segítségét kell kérni.

Profitálhatunk is akár ebből a nehéz helyzetből?

Hogyne. A negatív érzések, félelmek, szorongások megélése, kifejezése, szabályozása lehetőséget ad arra, hogy fejlesszük a gyerek érzelmi intelligenciáját. Aki gyerekkorában nem tanulja meg érzelmi állapotai kifejezését, érzelmei kezelését, később nehezebben enged közel magához másokat. Kerülni fogja az érzelmileg szoros kapcsolatokat, hajlamos lesz felszínes viszonyokat létesíteni vagy elszigetelődni másoktól, nehezére fog esni az empátia, a konfliktusos helyzetekben pedig leblokkol. Ha viszont a gyerek megtapasztalja, hogy a szülei érzelmileg hozzáférhetők, érzékenyek a szükségleteire, ha kifejezheti nekik a negatív érzelmeit is, és elvárhatja, hogy ezeket csillapítsák, akkor belsővé teszi ezt a mintát, és elsajátítja az érzelmi szabályozás képességét. Teremtsünk olyan légkört, amelyben nyugodtan felteheti a kérdéseit, és mutassunk példát arra, hogyan lehet nyugodtan, higgadtan reagálni a kialakult helyzetre.

Az otthoni karanténban megnő az online tér szerepe. A gyerekek az interneten egy csomó téves információra, rémhírre bukkanhatnak, ami fokozza a félelmüket. Hogyan segíthetünk szülőként, hogy ne vesszenek el a kontrollálatlan tartalmak sűrűjében?

A gyerekeknek életkoruknak megfelelő, hiteles, tényszerű információkra van szükségük. Egy kisgyereknek is elmondhatjuk, mit tehet a megelőzés érdekében: alapos szappanos kézmosás, ne nyúljon a szeméhez, szájához, csak zsebkendőbe köhögjön, tüsszögjön, ne igyon olyan pohárból, üvegből, amiből más gyerek ivott, ne rágja a körmét, ujját, általában ne fogdosson össze mindent. Ha úgy érezheti, hogy hatással van arra, ami körülötte történik, az csökkenti a bizonytalanságát. 8-9 éves gyerekkel már beszélgethetünk arról, miért foglalkozik most mindenki a vírussal, miért van szükség karanténra. A még nagyobbakkal pedig érdemes átbeszélni, hol érdemes tájékozódni, hol juthat hiteles információkhoz, és hogy mennyire fontos, hogy kritikai szemlélettel álljon a dolgokhoz. Mivel a gyerekek a szülők véleményére, reakcióira a legfogékonyabbak, fontos, hogy maradjunk higgadtak, nyugodtak, és mi magunk is megfelelő helyről informálódjunk.

Az otthoni karantén egészen más helyzetet teremt, mint egy sima iskolai szünet, hiszen nem mehetünk a gyerekkel játszótérre, koncertre, múzeumba, nem hívhatjuk át a barátait. Hogyan kerüljük el a bezártságból fakadó unalmat és feszültséget?

Legyen meg mindenkinek a lehetősége elkülönülni, visszahúzódni, ahol védve van az „összeolvadástól”. Ha nincs külön szoba, akkor lehet egy védett sarok, egy saját fotel, konyhaasztal, ahová a családtagok elvonulhatnak, ha azt szeretnék, hogy a többiek egy kicsit békén hagyják őket. A kényszerű otthonmaradás miatt alapjaiban változik meg az időhöz, pénzhez, egészséghez, tanuláshoz és munkához aló viszonyunk. Még a legharmonikusabb szülő–gyerek kapcsolatot is kikezdi a közös, online tanulás, ebben is érdemes a megfelelő távolságot tartani, és ha lehet, nem beleszólni, csak akkor, ha a gyermek segítséget kér.

Egy pár éves tanulmány szerint az átlag magyar szülő napi 7 perc úgynevezett minőségi időt szán a gyerekére. Ezek szerint nem igazán tudjuk, hogyan kell együtt lennünk a gyerekünkkel úgy, hogy az mindkettőnk számára feltöltődést, gazdagodást jelentsen. Lehet ez a mostani, egyébként rémes helyzet jó alkalom ennek megtanulására?

Abszolút. Tekinthetünk erre a helyzetre úgy, mint egy lehetőségre, ami ajándékként érkezett az életünkbe. Most végre azokkal tölthetjük az időnket, akik a legfontosabbak a számunkra. 

Scheer Katalin

Névjegy                                                                                          Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus, népszerű gyereknevelési könyvek szerzője, aki szerint a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása, a legfontosabb személyes érték a hitelesség, a legmélyebb erőforrás pedig a játékosság és a mese. Mesepszichológia című könyvében a mese érzelmi intelligenciát fejlesztő szerepére és az életkori sajátosságoknak megfelelő meseválasztásra koncentrált, a Mesepszichológia 2. című kötet fókuszában pedig a szülő–gyerek kapcsolat nehézségei állnak, amelyekre a szerző szerint csak a hiteles szülői jelenlét hozhat valódi megoldást.

Ötletek a szűk családi körben töltött hosszabb idő eltöltéséhez:   

• mesélés (népmese, kortárs mese, életmese). Mesélhetünk történeteket a saját gyerekkorunkból, a családi legendáriumból, gyermekünk születéséről, a neve kiválasztásáról, apa és anya egymásra találásáról.
• régi családi fotók nézegetése, rendszerezése
• olvasás
• diafilmnézés
• papírszínház
• kézműves tevékenységek (gyurmázás, rajzolás, festés, montázskészítés magazinokból kivágott képekkel…)
• közös sütés, főzés
• piknikezés, akár a nagyszoba közepén
• akadálypálya (vizespalackokból, párnákból…)
• társasjáték-maraton
• pizsamanap
• közös takarítás, rendszerezés
• családi mozizás
• bábszínház online
• Az Élő közvetítések Facebookcsoport rengeteg erkélykoncertet, táncórát, jógaórát, bábszínházi előadást, virtuális tárlatot kínál

Ahol van kert:

• közös kertészkedés, ültetés
• fűben hempergőzés
• kincskeresés
• formafelhő-nézegetés