Olvas-e még, valaki verset?
Érti-e művemet majd a publikum?
S kritikusok vajon fanyalognak?
Engem mind ez, már nem érdekel.
Ki költő lett, Isten tette azzá.
Rávetve vállára kínzó keresztjét,
útjára e szókkal bocsátva:
– Menj hát alá e földi pokolba,
álmodj és remélj, igazabbul,
s szebbet mint bárki más!*
Ez a Mátyus Attila-vers akár a mottója is lehetett volna a Szociális Gondozó Központ negyedik alkalommal megrendezett költészet napi ünnepségének, amelynek vendége az Érden élő költő volt. Négy iskola negyedikes diákjai ismerkedhettek meg Mátyus Attilával, illetve a verseivel, beszélgethettek költészetről, verselésről.
Mint Kiss Sándor szociálpedagógus, a rendezvény szervezője elmondta, a Szociális Gondozó Központ célja, hogy ezeken a rendezvényeken érdi kötődésű költőkkel ismerkedjenek meg a diákok. Emellett lehetőséget szeretnének biztosítani a lemaradó, hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy ők is kiállhassanak társaik elé, és elszavalhassanak egy-egy költeményt.
Most sem történt ez másként; a szavalatokat Mátyus Attila és Kiss Sándor pódiumbeszélgetése követte, amibe a gyerekek is bekapcsolódhattak. Mátyus Attila nemcsak magáról, versei születéséről, az írás abbahagyásáról, majd újrakezdéséről mesélt, hanem ő is kérdezte a gyerekeket (mitől vers a vers, ki a kedvenc költőjük, mi kell szerintük az alkotáshoz), és természetesen fel is olvasott alkotásaiból
A költészet napi rendezvény különlegességét adta, hogy a régi Parkvárosi Közösségi Házban jelenleg Mátyus Attila párja, Navratil Zsuzsa grafikusművész meseillusztrációiból látható kiállítás, amit a beszélgetés végén megtekinthettek a gyerekek.
*Mátyus Attila: Magamnak (részlet) Forrás: dokk.hu irodalmi kikötő, a teljes vers itt olvasható
