22_03_29_erdmost_nincskep

Ezer szállal kötődik Érdhez

22_03_29_erdmost_nincskep

Ezer szállal kötődik Érdhez

Idén megnyerte az érdi borverseny fődíját, a vándorkupát. Építőipari vállalkozásából tartja fent magát, családját és munkatársait, épp ezért nem csoda, hogy két kezével a romokból varázsolta újjá pincéjét, de az már talán az, hogy abban a saját maga alkotta domborművek is sorakoznak.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Szabadidejében quadozik, jetskizik, veterán autókat újít fel, horgászik és vadászik. Azt mondja, mindent elért, amit szeretett volna, de semmire sem büszkébb, mint kisfiára, Csabikára. Bukovszki Csabával beszélgettünk.

– Honnan jött a borászkodás ötlete? 

– A családban, a felmenőim között igazából mindenkitől távol állt a szőlőtermesztés.

– Mivel foglalkoztak a szülei?

– Vidéken születtünk Karcagon, ezért a természet és a gazdálkodás nem állt távol soha tőlünk. Édesapám kőművesmester és kisiparos volt, ebből tartotta el a családot. Haláláig, 1994-ig a család mellett elkötelezte magát a magyar kutyafajták, azon belül is a komondor megmentése, tenyésztésére, versenyeztetése mellett. Érdemei eredményeként aranykoszorús mestertenyésztő lett, és mindent megnyert, amit csak lehetett.  Egy ideig én magam is folytattam munkásságát, és számos hazai, európai és világkupa címmel gazdagítottuk édesapám serleggyűjteményét. Mai napig büszke vagyok a kutyás múltunkra. Édesanyám apa jobb kezeként tevékenykedett, mi pedig gyerekként vettük ki a részünket a munkából. Aztán a kutyatenyésztést sajnos feladtam, mára csak egy komondorunk van. A körülmények változása, és a megélhetés miatti kényszer végleg az építőiparba terelt. Ennek kapcsán kihívást láttam a boros pincém újjáépítésében 2005-ben, mindamellett, hogy a festői környezetű pincesor teljesen magával ragadott. Innen már minden ment magától. 2014-ben készítettem az első boromat saját szőlőből, azóta rendszeresen borászkodom szép eredményekkel. 2015-ben neveztem először borversenyre, azóta is minden évben elviszem megméretni a környező településekre. Eddig 36 arany-, 22 ezüst-, 8 bronzéremmel gazdagodtunk, ezen kívül 4 közönségdíjat, 2 különdíjat, és idén a vándorkupát is hazahozhattuk.

– Érd mennyire alkalmas a szőlőtermesztésre?

– Kevesen tudják, de Érd nagyon híres szőlőskert volt annak idején. Leletek igazolják, hogy már a római korban is volt itt szőlőtermesztés és borászat, a török időkben is foglalkoztak vele, hiszen a feljegyzések szerint boradót, mustadót szedtek. Aztán 1884-ben a filoxérafertőzés  itt is kipusztította a szőlőbirtokokat. A szőlőt felváltotta a sárgabarack, őszibarack és az alma, de most már elég sokan újratelepítették a szőlőt.

Úgy tudom, más területeken is igyekszik őrizni a hagyományokat…

– Az Érd-Ófalusi Pincetulajdonosok Egyesülete 2003-ban alakult, 2007 óta rendezünk különböző ünnepségeket: a szőlővirág ünnepet és a szüreti bált, amihez kapcsolódóan különféle hagyományokat próbáltunk feleleveníteni, így például néptáncoltunk a feleségemmel egészen a kisfiúnk, Csabika születéséig.

– Mi egy-egy ilyen rendezvény megszervezésekor a fő szempont?

– Az utca befogadóképessége véges, úgyhogy arra mindig vigyázunk, hogy a hatóságok által megszabott létszámot ne lépjük át. A családokat szeretnénk elsősorban vonzani, például a kisvonattal, gyerekprogramokkal, állatsimogatóval, kézműves-foglalkozásokkal. Arra törekszünk, hogy ne csak a borfogyasztók, hanem a családok is jól érezzék magukat, akár a szőlővirág ünnepen, akár a szüreti mulatságon.

– Építkezik, rendezvényt szervez, borászkodik, földet művel, hogyan tud ennyi minden az idejébe?

– Nehéz, de meg lehet oldani. Amit az ember szeret csinálni, arra tud időt szakítani. Ahová csak tudom, viszem most már magammal a kisfiamat, akinek a kedvenc játszóhelye a pince. Mindig mondja, hogy: „Apu, pince!”

– Gyermekkorában mi volt a kedvenc időtöltése?

– Nagy természetjáró voltam, éjjel-nappal horgásztam a Dunán Ófaluban, aztán bújócskáztunk, számháborúztunk, bunkert építettünk, lógtunk a bányában.

– Akkor mindig is Ófalu volt Érden belül a szíve csücske?

– Igen, és azon belül is az ártéri erdő. Gyakorlatilag ott nőttem fel.

– Mitől lehet az, hogy sok érdi éppen ezt a részt nem is ismeri annyira a városnak?

– Talán azért, mert sokan, akik mostanában költöztek be a városba, elsősorban az M7-es autópálya környékén telepedtek le, és nagyon kiesik nekik Ófalu. Ha a központig el is jönnek, nem biztos, hogy a Duna-partot még útba ejtik. Egyelőre viszonylag kevesen látogatnak el erre, pedig nagyon jókat lehet sétálni vagy akár futni a gáton, a Duna-parton, a Beliczay-szigeten, és persze ott az önkormányzat által csodaszépen felújított pincesor is a Mély utcában, gyönyörű présházakkal és pincékkel, amelyek nagy része hétvégén nyitva áll, és finom borokkal várja az ide látogatókat. Érd egyébként szerintem gyönyörű város: minden oldalról erdők és mezőgazdasági területek veszik körbe, itt folyik a Duna, és nem utolsó sorban itt élnek a barátaim, rokonaim. Sőt, a pincesori szomszédokkal is nagyon jó a kapcsolahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Minden szállal Érdhez kötődöm.

– Kicsit térjünk vissza az ön pincéjére. Teljesen fel kellett újítani? Ebből ön is két kézzel kivette a részét?

– Igen, hiszen ez a szakmám, úgyhogy én ezt nagyon szerettem csinálni, pedig mondhatni, hogy nem is nulláról, hanem mínuszból kellett indulnunk: egy beomlott pincét újítottunk fel. Mindent megpróbáltunk az eredeti alapanyagokból helyreállítani, tehát az összes szikla, az összes kő és tégla onnan származik, háromszáz éves fagerendák vannak benne, úgyhogy ma már nagyon érdekes és nagyon szép látvány.

– Amikor ott jártunk, láttam egy-két kőfaragást, amiről úgy tudom, hogy szintén az ön alkotásai. Ezek szerint ezzel is foglalkozik?

– Ez csak amolyan hobbi, talán van hozzá egy kis tehetségem. Készítettem kis ablakokat tárolónak, ami mögött homokkő volt, de azt sajnáltam volna lefalazni, és tulajdonképpen adta magát, meg az ötletet a kő, hiszen a homokkövet remekül lehet faragni. Az pedig, hogy mi került oda kőfaragásként, az fogadalom volt. Amikor elkezdtük a felújítást, megígértem, hogy ha nem halunk bele, mert nem omlik ránk a pince, akkor belefaragom a kőbe a bányászok védőszentjét, Jézust és még sok minden mást is, csak éljük túl. Tartottam a szavam, és így készültek el ezek a kőfaragások.

– Idén ön nyerte a borverseny fődíját, a vándorkupát. Mi a titka a jó bor készítésének?

– Nincs titka szerintem. Az igényességen és a versenyszellemen múlik minden. Ha az ember szeret jó borokat kóstolni, illetve készíteni, akkor nyilván mindent megtesz annak érdekében, hogy a sajátja is jó legyen. Az biztos, hogy nem egy dolgon múlik, azaz nemcsak attól függ, hogy milyen szőlőt termesztett vagy vásárolt az ember. Emellett sok függ a higiénián, az időzítésen, a kezeléseken, a tartályokon. Ez egy komplex, összetett folyamat, és ha az ember minden részletben megtartja a harmóniát, akkor jó bor lesz a végeredmény. Azt vettem észre, hogy az érdi és környékbeli borászok is rengeteget fejlődtek az elmúlt években. Nagyon jó borokat készítenek az idősebbek is, a fiatalok is, és egymást sarkalljuk arra, hogy egyre jobb legyen a minőség.

– Hogy lehet elsajátítani a borászkodást? Iskolában, egymástól, profi borászoktól?

– Rengeteget tanulunk egymástól. Az első években kizárólag az idősebbektől kértem mindig tanácsot, köztünk Hudák Misi bácsitól. A mai napig figyelemmel hallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg meg mások tanácsait, és igyekszem azokat kipróbálni, betartani. Közben persze saját magam is próbálok újítgatni, és a képzésen, illetve a könyvekből vagy akár az internetről is sokat lehet okulni. Van egy ifjabb generáció a borászok között, akik már újabb technológiákat használnak, közéjük tartozom én is. Úgy érzem, most már mi is tudunk újabb dolgokat ezzel átadni az idősebb korosztálynak is, és ez így van jól.

– Idén egy fehérborral nyerte meg a versenyt. Van kedvenc bora?

– Évekig a kékfrankos rozéra voltam ráhangolódva, amivel mindig aranyat nyertem egészen tavalyig, amikor meg az Irsai Olivérre tértem át, és ebből sikerült a legjobb bort előállítani. Többféle módon lehet bort készíteni, mi a reduktív előállítást részesítjük előnyben, ami azt jelenti, hogy keveset találkozik oxigénnel a bor, és így tudja a zamatosságát megőrizni. Ehhez vettünk megfelelő technológiát, és ezeket a borokat is szeretem. A vörösborokat hordós technológiával érleljük, de én inkább ezeket a friss nyári fehér borokat szeretem.

– Hogy látja, változott-e valami a borfogyasztási szokásokban? Például, hogy most már talán a mennyiség helyett a minőségre menjenek a borozók?

– Határozottan ezt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Inkább áldoznak rá több pénzt az emberek, mert minőségi bort akarnak vásárolni. Olyat, amit a boltokban nem lehet kapni. Legalábbis, akik tőlem vásárolnak, azoknál ezt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg.

– Borászként mennyire gyakran szokta megkóstolni akár a saját, akár mások borát?

– Szeretem a jó bort megkóstolni, de nincs rá lehetőségem se, meg kedvem sem hogy többet igyak belőle a kelleténél. Megválogahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg ezeket az alkalmakat, hiszen ott a munka: van egy cégem, ami építőipari tevékenységgel foglalkozik, és az is teljes embert kíván. Ott a pince, ami most már vendéglátó helyként is üzemel, mellette földet művelünk, szabadidőmben pedig szeretek veteránautókat felújítani, quadozni, jetskizni, horgászni, vadászni. A végére hagytam, pedig nyilván a legfontosabb az egész sorban természetesen a családom, akikre szintén igyekszem elég időt fordítani.

– Mert hogy időközben megszületett a kisfiuk…

– Csabika a legnagyobb kincsünk. Nagyon sok mindenben mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magam sikeresnek, de semmire sem vagyok olyan büszke, mint a fiamra. Úgy terveztem, hogy negyvenéves koromig kiélem magam, szórakozom, utazgatok, és majd utána, ha benőtt a fejem lágya, szeretnék egy kisfiút, akit Csabikának nevezek el. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de megadta ezt is a Jóisten, hogy apuka lettem, méghozzá a terv szerinti időben. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Azóta megváltozott az életünk. Minden gondolahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgat ő tölti most ki. Ha valami szépet látok, vagy valami jót csinálok, már azt tervezem, hogy Csabikának mikor mutahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg azt meg. Most már van akkora, hogy ő is értékeli ezeket, így együtt szoktunk kijárni mindenhova.

– Mit gondol, tíz-húsz év múlva is tudja ezt majd mind csinálni?

– Jelenleg jól érzem magam a bőrömben, bírom, és szeretem is csinálni. A vendéglátás például nem csak rajtam múlik. Ehhez arra van szükség, hogy mindenki vagy legalábbis több pince kinyithasson a Mély utcai pincesoron, mert ha ez egyszer kialakulna, akkor olyan turisztikai látványosság lehetne, ahova akár a fővárosból kilátogatók is betérnének bort fogyasztani.

 

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email