A Verőcéről érkezett Lukács Máriával Somfai István, a Poly–Art Alapítvány kuratóriumának elnöke beszélgetett, műveiből pedig az IRKA tagjai olvastak fel összeállítást Daróci Lajosné szerkesztésében, a muzsikáról ezúttal Falus Gábor gondoskodott zongorán.
Lukács Máriát és barátnőjét, Péter Erikát – aki csak azért nem volt itt, mert még távolabb, az erdélyi Lövétén él – egyszerre, de egymástól függetlenül fedezte fel magának az IRKA közössége a 2016-ban hirdetett országos Remény című irodalmi pályázata kapcsán. Így Somfai István egyszerre faggatta a vendéget saját költészetéről és barátnője munkásságáról, hiszen a két verselőnek közös kötete is megjelent már Holdvirágok címmel.
Lukács Mária tíz éve, ötvenéves kora óta foglalkozik verseléssel, a poet.hu oldalon publikál elsősorban, ez a portál meghatározó módon alakította a költészetét – 170 verse szerepel már itt, nem csoda hát, hogy jövőre egy újabb kötet közreadását tervezi –, s itt ismerkedett meg Péter Erikával is, amiből mély barátság, sőt lélektestvérség – ahogy Mária nevezi – lett.
A természet, az emberi kapcsolatok szépségéről szólnak a versei,
boldogságot, békét, harmóniát kíván közvetíteni, s szeretetteljessé tenni a hétköznapokat. Ennek okán Lukács Mária kicsit szolgálatnak is tekinti a költészetet, amivel odafigyelést kíván adni másoknak. Nem véletlenül használja mintegy mottóként Gyurkovics Tibor szavait: „A vers a szeretet nyelve. Egyetlen verset sem írtam gyűlöletből vagy közönyből”. De nincs szüksége idegen tollakra, szavakra a szeretet érzésének megragadásához, hiszen maga is tudja: „megújulásra kész / két dobbanó szív között / nyitott a kapu”.
