Mágikus éjszaka

Shakespeare vígjátékot írt róla, tucat film tette meg témájául, a történészek a lehető legpogányabb ünnepnek tartják, a keresztények Keresztelő Szent János névnapjához kötik, nyárközép éjszakának is nevezik, közben már 3 nap választja el attól, szinte az egész világon ünneplik, és varázslatos erőt tulajdonítanak neki.  Mit kell tudni Szent Iván éjszakájáról?

Hasonló tartalmaink:

Köztudott, hogy a sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelenti már évezredek óta, épp ezért ezen az éjszakán, az év legrövidebb éjszakáján az emberek hatalmas tüzeket raktak mindenfelé, hogy elűzzék a sötétséget, és vele együtt a rontó, ártó szellemeket. Ma már azonban június 21-én a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka, a Szent Iván éj pedig a június 23-ról 24-re virradó éjszakára esik, „ ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni” – mondta el a FigyelőNetnek korábban Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára.

A kereszténységben aztán a sötétség és a világosság harcát Keresztelő Szent János ünnepéhez kötötték, mégis az éjszakához köthető népszokások inkább a pogány kultúrakörre épülnek, nem a keresztény motívumokra. Túlsúlyban vannak ilyenkor ugyanis azok a mágikus praktikák, amelyek a megtisztulással, gyógyítással, az egészség megőrzésével, szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel vannak vagy voltak szoros kapcsolatban.

A tűz a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképe sok helyen, így Európa szerte már régóta elterjedt szokás ezen az éjjelen a tűzgyújtás és, mint például nálunk is, a tűzugrás.

A magyar népszokások szerint a tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Az is elterjedt szokás volt, hogy aki háromszor átugrik a tűz fölött, az Szent János illetve Szent Iván segítsége által a Szentháromságnál kegyelmet nyer. A tűz egyfajta védő-erőt is jelentett az emberek számára, akik az ünnepek végén a ház falára akasztották a tűz körbetáncolása alkalmával viselt koszorút, hogy az megvédje őket a későbbi tűzkároktól, természeti csapásoktól és a gonosztól. Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. Az előbb már említett tűzugrás esetében a fiúk nagy figyelemmel kísérték a lányok mozdulatait, azaz, hogy a lányok közül ki ugrik át a legmagasabban és a legkecsesebben a tűz fölött, de persze ezt szigorúan csak azért vizslatták, hogy mindenféle tudományosan megalapozott elméleteket vonjanak le a lányok jövőjére nézve. Ha valakinek párban támadt kedve ugrálni, az is engedélyezett volt, sőt, ilyenkor a hit szerint ezzel összetartozásukat, szerelmüket erősítették meg, valamint egészségükről és a bőséges gyermekáldásról is gondoskodhatnak ezzel. Kedvelt tradíció volt még az is, hogy a falu hajadonjai körbetáncolták a meggyújtott farakást, majd amikor az utolsó szikra is kialudt, a kenderföldre mentek, és mindannyian leheveredtek, majd ruhájukat leporolva felálltak. A hiedelmek szerint amelyikük után a letiport kender felállt, az a következő évben férjet talál magának.

(források: wikipedia, 24.hu, delmagyar.hu, kép: skanzen.hu)

GIA-FORM
HIRDETÉS
Címkék