“Ne csak nézd, csináld is!”

Szerdán este tartotta évadzáróját az ÉRD Amatőr Gyerek Kézilabda Csapat a Batthyány Sportcsarnokban. A gyerekek edzettek, aztán minibajnokságot játszottak az NB I-es játékosokkal, ennél azonban sokkal több történt a pályán. Amit talán csak azzal az egy szóval lehet jellemezni: csoda.

Érezte már úgy, kedves olvasó, hogy a szavak csődöt mondanak? Hogy nem tudjuk velük kifejezni azt, amit érzünk, azt, ami fontos? Hogy csak a felszínen tapogatózunk velük, mert ami sokkal fontosabb, azt talán szavakkal nem is lehet leírni? Ezt érzi most az újságíró, amikor az ÉRD Amatőr Gyerek Kézilabda Csapat szerda esti évadzárójáról kell írnia. Mert hogy sokkal több történt itt, mint egy edzés és minibajnokság.

2017 novemberében indult el az ÉRD Amatőr Gyerek Kézilabda Program, melynek szellemi anyja(i) Szabó Edina, az ÉRD vezetőedzője és Szántó Erzsébet, az Érdi Sport Kft. ügyvezetője, akik az Érdi Batthyány Sportiskolai Általános Iskola tanárát, Schóber Jánost kérték fel edzőnek, ő pedig természetesen örömmel elvállalta a feladatot.

A programnak hamar híre ment, az ingyenes edzésekre nagyon sokan kezdtek el járni nemcsak Érdről és környékéről, hiszen a csapat fele Budapestről, Adonyból, Tárnokról, Sóskútról jön, van, aki 50 km-t tesz meg a szerdai edzések kedvéért.

Az évadzárón az ÉRD NB I-es csapat játékosai közül is sokan részt vettek, és akik személyesen nem is tudtak megjelenni, azoknak Szabó Edina videón közvetítette a történéseket. Mert hogy azokból volt elég. Az egész este azzal kezdődött, hogy az amatőrök egyik játékosa, Vincze Viktória magára ölthette kedvenc játékosa, Kiss Nikolett mezét. Aztán folytatódott azzal, hogy többi csoporttársa körülállta, és felváltva dobálták neki a labdát, majd a kapu elé tolták, és hatalmas tapssal, üdvrivalgással kísérve Viki gólt lőhetett. Mindezt kerekesszékben ülve, arcán pedig hatalmas mosollyal.

“Ez egy mitikus hely, hiszen mi is innen indultunk. Nagyon erős érzelmet hívott elő bennem ez az egész este. Az a legfontosabb, azt gondolom, anyaként is, hogy a gyerekek megtanulják a sport szeretetét. Amit pedig a tanár úr csinált a Vikivel, az pedig az élet iskolája”, mondta el könnyeivel küszködve kérdésünkre Szabó Edina az edzést követő minibajnokság után.

Az este egyik főszereplője, Vincze Viktória volt, aki szeptemberben lesz tizenkilenc éves. Hét hónapos csecsemőként derült ki, hogy beteg. Mária, az édesanyja azt mondja, valószínűleg a terhessége utolsó hetében szenvedhetett oxigénhiányt kislánya, akivel 3 éves korától 16 éves koráig aztán a Pethő Intézetbe jártak, most pedig egy alapítvány segít megtanítani a lányt a képkommunikációra, illetve a  jelbeszédre, mert, ahogy édesanyja fogalmazott: “borzasztó sok minden van benne, csak éppen nem tudja elmondani. Értelmileg teljesen tiszta, mindent tud, mindent meg tud tanulni.” Viktória az ÉRD egyik nagy szurkolója, a lány szinte csakis kedvenc csapata meccseinek kedvéért mozdul ki, így figyelt rá fel Schóber János pedagógus is. Ahogy a tanár elmesélte, az Érd-Vác meccsen észrevette, hogy a kislány Dragival, a kabalafigurával szeretett volna fényképezkedni.  Az amatőrök edzője nemcsak ebben segített neki, hanem, amikor megtudta, hogy Viktória álma a kézilabda, és hogy testvére, Boglárka amúgy is a gyerek amatőr csapat tagja, meghívta őt is az edzésekre. Mivel Viktória egyik kedvenc játékosa Kis Nikolett, nem volt kérdés, hogy az NB I-es játékos átadta a kerekesszékes lánynak a mezét.

“Nagyon örülök, hogy Edina és Rácz Mariann is azt mondta, hogy ügyesek a gyerekek, és ezt az elkezdett amatőr programot folytatni kell. Nem az a célunk, hogy NB I-es játékosokat neveljünk, hanem ahogy a mezünkön szerepel: Ne csak nézd, csináld is. Ez a felnőtt és a gyerek amatőrök jelszava is. Ezért örültünk, hogy az egyik kislánynak a testvére, aki sajnos sérült, is csatlakozott hozzánk, és aktívan részt vesz az edzéseken – a lehetőségeihez képest. A csapattársai meg nemhogy elfogadták az ő jelenlétét, de azon versengenek, hogy ki tolhassa, az edzések végén pedig odamennek hozzá, és pacsiznak vele, hogy ügyes voltál Viki. Ilyenkor könnybe lábad az ember szeme. A sporton keresztül mutathatjuk meg, hogy milyen emberek vagyunk. A sport az akaratra, kitartásra, felelősségtudatra, egymás elfogadására, lojalitására kell, hogy neveljen, és ezek a gyerekek mintapéldái annak, hogy hogy kell egymást tisztelni, becsülni, elfogadni,” mondta elérzékenyülve az edző.

A “Ne csak nézd, csináld is!”- jelszó nemcsak a sportról szól(t) és nemcsak szerdán estére kolrátozódva a profi és amatőr kézilabdázók esetében.

fotó: handballerd.hu

HIRDETÉS
Címkék