A magyar emlékek kutatója: Kubassek János

Magyarország soha nem volt gyarmatosító ország, felfedezőink azért indultak el, hogy eredményeikkel hozzájáruljanak a világ fejlődéséhez. Legjelentősebb kutatóink tevékenysége Ázsiához kötődik, de a magyarok Afrika utolsó fehér foltjainak a feltárásában is nagy szerepet játszottak. Kubassek János elismert geográfus és tudománytörténész. Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójaként legfőbb célja a világban fellelhető magyar emlékek felkutatása.

Hasonló tartalmaink:

A Magyar Idők interjúja:

- A Magyar Földrajzi Múzeum megalapításának gondolatát első ízben gróf Teleki Pál vetette fel 1911-ben. Később Cholnoky Jenő földrajzprofesszor próbálta megvalósítani a tervet. Kinek köszönhető, hogy a múzeum végül Érden nyitotta meg a kapuit?
– Amit a gazdag és vagyonos földrajztudós, Teleki gróf megálmodott, azt egy szegény érdi geográfus, földrajzkutató, Balázs Dénes valósította meg, akivel én először tizenöt évesen találkoztam. Barlangászként eljártam a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat előadásaira, ahol lenyűgöző előadást tartott Pápua Új-Guineáról. A diplomamunkámat a trópusi karsztok témaköréből írtam, melynek legkiválóbb magyar ismerője Balázs Dénes volt. A múzeumba is ő hívott dolgozni 1982-ben, akkor, amikor az épületben még csak a csupasz falak álltak.

A SÁNTA DERVIS SZOBRA
– Hogyan lett huszonöt évesen a múzeum igazgatója?
– Hat jelölt volt, de végül egyik sem vállalta. A hetedik én voltam. Egy budapesti gimnáziumi tanári állást és egy akadémiai aspirantúrát hagytam ott a múzeumért. Ez a munka számomra nagy kihívás és óriási alkotási lehetőség. Nagyon hálás vagyok Balázs Dénesnek, aki mindvégig önzetlenül mellettünk állt, lektorálta az első könyveimet, illetve ajánlásaival segítette az amerikai útjaimat is. Az érdi múzeumban az ő gondolatai és munkája nyomán először a Magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállítást nyitottuk meg 1983-ban, öt évvel később pedig a Kárpát-medence tudományos feltáróit. Történelmi Magyarországban gondolkodtunk, de azt nem írhattuk ki, hogy Nagy-Magyarország, azt viszont igen, hogy Kárpát-medence, mert az egy földrajzi egység. Így az erdélyi és a felvidéki utazók, kutatók munkásságát is bemutathattuk. A múzeumba került több felfedező hagyatéka. Cholnoky Jenő életművét a család ajánlotta fel önzetlenül, Germanus Gyuláét Antall Józsefnek köszönhetjük, Teleki Pál térképeit pedig az unokája révén kaptuk meg.

A utazók és felfedezők múzeumkertben látható szobrait Domonkos Béla készítette el, melyek közül többnek az öntési és anyagköltségeit civilek adták össze. Természetesen a múzeumalapító, Balázs Dénes is kapott emlékművet, születésének 75. évfordulóján avattuk fel. A múzeumkertben áll az első és egyetlen magyarországi Vámbéry Ármin-szobor. Közép-Ázsia felfedezője, a „sánta dervis” a perzsa, a török és a magyar kultúrát köti össze.
– A Debreceni Egyetemen szerzett diplomát történelem–földrajz szakon, Szegeden doktorátust, Pécsen pedig PhD-fokozatot. Tapasztalt utazó, kutatómunkája miatt sokat jár külföldre. Fiatalon könnyen kijutott Nyugat-Európába?
– Egyetemistaként jártam először Angliában, a Karszt- és Barlangkutatók Világkongresszusán Sheffieldben. Akkoriban az útlevelet is alig akarták megadni. A dékánhelyettes megkérdezte, hogy jönni is fogok-e, vagy csak menni, mert a múlt évben három diák elutazott Nyugat-Európába, és az egyik kinn maradt, amiről neki a rendőrkapitányságon is be kellett számolnia. Mondtam, ha kettő hazajött, az jó arány. A matematikai tények is azt mutatják, hogy a szocializmus kétszer olyan vonzó, mint a kapitalizmus. Nevetett, majd aláírta az útlevélkérő lapot. Angliában döbbentem rá arra, hogy mit jelent a szabadság. Engem hidegen hagyott az árubőség, a sok fényes üzlet és a modern autók látványa, de amikor Londonban beléptem a világ legnagyobb könyváruházába, a Foyles-ba, megdobbant a szívem. Több mint egymillió könyvet árultak! A kongresszuson megismerkedtem Marjorie Sweetinggel, az Oxfordi Egyetem földrajzprofesszorával, aki megmutatta az útlevelét, benne a kínai, afrikai, maláji, amerikai, szingapúri pecséteket. Akkor értettem meg a szabadság szó igazi jelentését. A debreceni földrajzi intézet összes tanára együttvéve nem jutott el annyi helyre, ahová Marjorie Sweeting egyedül.

ALAPTALAN VÁDAK
– Gimnazistaként autóstoppal bejárta Lengyelországot, majd az érettségi után egy emlékezetes hátizsákos utat tett Erdélybe. Mikor kezdett el Kőrösi Csoma Sándorral foglalkozni?
– Már az első erdélyi utam során eljutottam szülőfalujába, de Angliából hazatérve fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném végigjárni Kőrösi Csoma útját, és felkeresni azokat a nyugat-himalájai kolostorokat, ahol élt és dolgozott. Többesztendős idegőrlő szervezőmunka után és mindenféle állami ösztöndíj nélkül Móga János barátommal 310 napot töltöttünk Dél- és Délkelet-Ázsiában, ahol napi másfél dollárból éltünk. Átvergődtünk sivatagokon, eljutottunk a monszuneső öntözte Hindusztáni-alföldre, a magas Himalája hegyei közé, a Terai-övezet mocsárvilágába. Ezzel az úttal alapoztam meg a Kőrösi Csoma Sándorról írt monográfiámat. A Himalája magyar remetéje című könyvem már négy kiadást ért meg. Kőrösi heroikus küzdelmet vállalt: a magyarok őshazáját akarta felkutatni, végül a nyelvészet területén tette a legtöbbet. Tizenhat nyelven beszélt. A tibeti–angol szótár és nyelvtan megírásával nem mindennapi teljesítményt nyújtott a tudomány számára. Indiában Szántiniketánba is eljutottam, ahol Germanus Gyula élt a feleségével, s ahol a Bengáli tűz című műve született. Hajnóczy Rózsa nevén jelent meg, de a szerző valójában Germanus volt, aki a könyv megírásához az asszony naplóját használta fel. Indiába, ebbe a dinamikusan fejlődő országba többször visszatértem. Amikor először jártam ott, 600 millió volt a lakossága, ma 1,2 milliárd fölött van.

– Eddig négy afrikai expedíción vett részt. A Magyar Tudományos Afrika-expedícióval – Gábris Gyula professzor vezetésével – Kelet-Afrikába jutott ki. Mi volt a felfedező útjuk célja 1987-ben?
– A száz évvel korábban ott járt Teleki Sámuel nyomát követtük. Az afrikaiak minden nyugati nevét eltörölték a térképről, de Telekiét nem, mert ő nem hódítani ment Kenyába, hanem kutatni, értéket létrehozni. Máig egy működő vulkán őrzi a nevét. A mi expedíciónk hozta haza Arushából Sáska László orvos hagyatékát, akinek a feleségét, Pipikét személyesen ismerhettem. Többször nagyon finom gulyáslevest készített, ha más nem volt, akkor zebrahúsból. Aznap zebragulyás volt a vacsora. Elmesélte, hogy a szerelem vitte Afrikába, beleszeretett Laci bácsiba, aki megszöktette őt. Megmutatta a fiatalkori képét, gyönyörű szép nő volt. Arushában találkoztunk olyan helyi lakosokkal, akik a „magyar doktort” még mindig nagy hálával emlegették.
Az Afrika-kutató Almásy Lászlóval is nagyon sokat foglalkoztam. Kádár László debreceni földrajzprofesszorom – aki tagja volt Almásy egyik expedíciójának – 1978 novemberében részletesen beszámolt arról, hogyan jutottak el Zarzurába, az oázisvárosba, s azt is megjegyezte, hogy azóta sem járt ott magyar. Megdobbant a szívem… Már jóval Az angol beteg, a kilenc Oscar-díjat kapott film előtt felkutattam a levéltári anyagokat, és 1993-ban eljutottam a Szaharába egy expedícióval. Azt az utat követtük, melyet Almásy is bejárt. A születendő könyv szinopszisát több kiadóhoz is eljuttattam, de nem volt érdeklődés iránta. Itthon csak azután lett fontos Almásy személye, miután Michael Ondaatje könyvéből filmet készítettek róla. Nem mi, magyarok, hanem a ceyloni születésű, Kanadában élő brit állampolgár, Ondaatje ismerte fel Almásyban az értéket. Azt követően, hogy megjelent a könyvem, A Szahara bűvöletében – Az „Angol beteg” igaz története – Almásy László hiteles életrajza címmel, rengeteg helyre meghívtak előadást tartani. Mindenhol elmondom, hogy a Líbiai-sivatag feltáróját nagyon sok alaptalan vád és rágalom érte, mondván, náci volt. Nem volt náci. Sokáig a nevét se írhatták le, pedig Almásy, aki a Szahara utolsó ismeretlen tájait kutatta, rendkívüli életművet hagyott maga után.

OLAJBAN SÜLT DARÁZS
– A XVI. században török fogságba esett magyarok népes csoportja került Egyiptomba, akik núbiai nőket vettek feleségül. Az ő leszármazottaik a magyarábok. Útjai során hol találkozott velük?
– Szudánban és Egyiptomban. A magyarábokban nagyon erős a származástudat, voltak egyesületeik, Kairóban még klubjuk is. Almásy volt az első, aki a könyvében megemlítette a szudáni magyarábokat, akik között hosszabb időt töltött. Amikor Asszuánban jártam a feleségemmel, egy reggel szólt a portás, hogy lenn várnak a rokonaink. Milyen rokonaink?! Kiderült, hogy két magyaráb férfi látogatott meg minket. A fiatalabb Magyarországon szeretett volna tanulni, kérték, intézzük el az ösztöndíját. A Nílus-parti Vádi-Halfában is éltek magyarábok. Róluk Germanus Gyula egykori tanítványa, Fehérvári Géza adott hírt. A hat éve elhunyt londoni professzor egyike azoknak, akikhez több évtizedes barátság kötött.
– Eddig kizárólag férfi utazókról tett említést…
– Molnár Mária tizenhét évig élt pápuák között, Pitilu és Mánusz szigetén végzett misszionárius tevékenységet. Gyűjteményei és hazaküldött levelei fontos dokumentumai a távoli világnak. Sass Flóra a férjével, Samuel Bakerrel a Nílus forrásvidékéhez jutott el. Tekintélyes ózonkutatóként tartják számon Farkas Editet, ő az első magyar származású nő, aki eljutott a hetedik kontinensre, az Antarktiszra. Miközben járjuk a világot, sok különleges dolgot ismerünk meg, és sokféle néppel találkozunk. Minden útról más emberként térünk haza, és a rengeteg élmény és tapasztalat után a saját környezetünket is máshogyan látjuk. Ma is azt mondom, hogy Magyarország egy paradicsom. Úgy gondolom, hogy mindig a távolról jött embernek kell igazodnia a helyiek szokásaihoz. Mi ezt mindig elfogadtuk. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor nem kell odamenni.

– De mit szólt ahhoz, amikor belenyaltak az ételébe, bizonyítván, hogy nem mérgezett?
– Az nem jó érzés… Előfordult, hogy olajban sült lódarazsat vagy lótetűt kaptunk csemegeként. Pápua Új-Guineában rizst és még mozgó bogarakat csomagoltak pálmalevélbe. A holland útitársam kijelentette, hogy ezt ő nem eszi meg, ez a rizs rossz, mert bogarak vannak benne.
A pápuák azt mondták, nem, ez a rizs jó, mert benne vannak a bogarak. Este már a holland szerint is jónak tűnt, mert más étel nem volt.
– Merre járt legutóbb?
– Nemrég jöttem haza a Togeán-szigetekről. Nagyon szeretem Indonéziát, már több alkalommal megfordultam arrafelé. Eddig százhárom országban jártam, és huszonnyolc könyvem jelent meg. Az első magyar nyelvű művet Thaiföldről és Tajvanról én írtam. Az elmúlt években Szumátrán kutattam ottani magyar emlékek után, eljutottam Brazíliába, valamint amerikai barátaim segítségével az Antarktiszra is. Alexander von Humboldt geográfus és nagy utazó véleménye szerint azoknak az embereknek a világnézete a legveszélyesebb, akik nem ismerik a világot. Ezért is legyünk büszkék azokra a magyar utazókra és felfedezőkre, akik bátran nekivágtak az ismeretlennek.

HIRDETÉS
Címkék

kerdoiv_banner