A vasaló és a húsdaráló mesebeli találkozása

Nem mindennapi előadáson vehettek részt az érdi óvodások a Csuka Zoltán Városi Könyvtár Gyerekkönyvtárában szerdán délelőtt. Bolgár mesenap keretében tartott ugyanis számukra interaktív, zenés előadást rendhagyó kellékekkel “Kézenfekvő mesék” címen Simon Attila, a Malko Teatro társulatának tagja.

Hasonló tartalmaink:

A gyerekkönyvtár “nézőterén” helyet foglalt óvodások (a Béka téri Óvoda Ametiszt csoportjából és a Szivárvány Óvoda Róka csoportjából), de még talán az őket elkísérő óvónénik is szájtátva nézték, ahogy a színész belefogott a két kis kecskéről szóló mesébe. No nem a történet miatt, hiszen az sokak számára ismerős lehetett, hanem a figurák miatt. Bábok helyett ugyanis a színész két kezét láthattuk a főbb szerepekben – előbb ebben mesében, majd a szürke daru és az ezüst kócsag beteljesületlen szerelmét bemutató történetben is. De addigra a gyerekek már teljesen hozzászoktak a “kézszereplőkhöz”, mit hozzászoktak, hagyták magukat elvarázsolni, és többé nem Simon Attila jobb és bal kezét nézték, hanem a hiú ezüst kócsagot, aki elutasítja a szürke daru lánykérését, és látták a szürke darut is, ahogy – amint az ezüst kócsag meggondolja magát és bocsánatot kér,- ezúttal ő hajtja el sértődötten az arajelöltet.

DSCN8216[1]

A zenés, interaktív előadásból természetesen nem maradhatott el egy valódi báb: egy papagáj személyében, mint ahogy az sem, hogy a mesék végén a színész megvitassa a tanulságot a gyerekekkel, illetve, hogy ők is szerepeljenek: a “színpadon” énekeljenek, vagy statisztáljanak egy tömegjelenethez – amiért persze nagy tapsot is kaptak társaiktól és az óvónéniktől.

DSCN8227[1]

A döbbenet az előadás utolsó meséjében uralkodott el újra a nézőtéren. A pórul járt, éhes farkast  ugyanis egy régi, szenes vasaló személyesítette meg. És a többi szerep “castingja” is hasonló eredményekkel járt a felhozatalt eltekintve. Volt itt lánc – gyermekláncfű szerepében, kulcs – nyitnikékként, olló – kecskeként és húsdaráló, ami  a lovat adta elő. Vagy ahogy az előadó és a lelkes nézőserege kommentálta, ló, aki előző életében húsdaráló volt.DSCN8249[1]

A gyerekek reakcióját, lebilincselt tekintetét, és izgatott kíváncsiságát elnézve nem volt kérdés, hogy Simon Attila merész vállalkozása nagy sikert aratott. Ezt erősítette meg az is, amikor az egyik néző, egy 5 éves forma legény az előadás végén odajött az előadóhoz, és kezet rázva gratulált neki. És hogy mi a tanulság? Ha nagyon ki kell mondani, le kell írni, akkor az, hogy éljünk bár az előre csomagolt vagy félig már meg is emésztett mesék és gyerekjátékok korában, amikor egyre kevesebbet kell használni a fantáziát, mert egyre kevésbé van rá szükség (és igény), a gyerekek meghálálják, ha valaki mégis előhívja képzeletük varázserejét, mint egy kis dzsinnt a csodalámpából. A bolgár mesenapon valami ilyesmi történt itt, a gyerekkönyvtárban.

DSCN8214[1]

Az előadás apropóját egyébként a bolgárok farsangja, a Mártenica adta, ami március 1-jén van náluk, és a tavasz kezdetét jelenti. “Ezen a napon a rokonok, barátok és ismerősök régi hagyomány szerint piros és fehér fonalból készült martenicát ajándékoznak egymásnak. A piros szín a gonosz erők távol tartására szolgál, a fehér szín az egészség, az erő és a boldogság jelképe. A népszokás szerint, amikor az ember az első fecskét vagy gólyát megpillantja, leveszi a március elsején feltűzött martenicát, amelyet felköt egy faágra vagy egy kő alá rejti, és azt mondja: “Vidd el a tél nehézségeit, és hozd el a tavasz szépségét!”, írj a Magyarországi Bolgár egyesület a honlapján. Ezen a mínusz 10 fokos március 1-jén nem is lehetne aktuálisabb ez a kívánság.

A Simon Attilával készült interjút az Érd FM 101.3-on hallgathatja meg.

Címkék

kerdoiv_banner