Az elhurcoltakra emlékeztünk

A nemzeti és az internacionalista szocializmus szellemisége, amivel ezreket tereltek a halálba és tízezrek életét tették tönkre, nem tűnt el. Itt van köztünk, neoliberális szabadossággal, és más nemzettársainkat megbélyegző jelszavaikkal megfűszerezve – fogalmazott Aradszki András országgyűlési képviselő a január 7-ei megemlékezésen, amelyen az Érdről és környékéről 73 éve elhurcolt férfiak emléke előtt hajtott fejet a város.

Hasonló tartalmaink:

1945. január 6-10. között háromezer férfit, fiút hurcoltak el málenkij robotra Érdről és környékéről. A vásártérre csalták őket, illetve éjszaka törtek rájuk otthonaikban, és hajtották a 16-60 év közötti férfiakat Ercsin keresztül a bajai, szegedi, temesvári gyűjtőtáborokba. Sokan már útközben meghaltak, vagy a táborokban pusztultak bele az embertelen bánásmódba és a fertőző betegségekbe. Akik túlélték, a Szovjetunió úgynevezett GUPVI lágereibe kerültek, ahonnan csak nagyon kevesen, és több éves megpróbáltatások után térhettek haza.

Rájuk, az elhurcoltakra emlékezik a város minden évben, január első vasárnapján. Január 7-én reggel szentmisét tartottak az Újvárosi Jézus Szíve templomban, tíz órakor pedig koszorúzással egybekötött istentiszteletet a Kálvin téri református templomban, majd 11 órától a Magyar Földrajzi Múzeummal szemben, Domonkos Béla szobránál rótták le kegyeletüket az érdiek a vétlenül bűnhődő polgári lakosok előtt, akiknek életében – mint T. Mészáros András polgármester köszöntőjében hangsúlyozta – a háború borzalmaitól való megszabadulás helyett újabb borzalmak következtek 1945 januárjában. Mint megjegyezte: a hetvenhárom évvel ezelőtt történtekre a rendszerváltás előtt csak templomokban, szinte titokban lehetett emlékezni.

– Azért jövünk össze minden évben január első vasárnapján, hogy ne feledjünk. Mert nem feledhetjük ezeket az embereket, és a gyilkosokat sem – zárta szavait T. Mészáros András.

Dr. Aradszki András államtitkár, országgyűlési képviselő beszédében felidézte a hetvenhárom évvel ezelőtt történeteket, hangsúlyozva: azon keveseket, akik hazatérhettek, olyan rendszer fogadta, ahol indulókban, silány versekben kellett zengedezni az árulásról, és a lelkeket is eláruló gyilkosokról.

Mint aláhúzta: nem kizárólag szovjet parancs és szovjet katonák okolhatók a magyar férfiak színe-javának deportálásáért, hanem magyar kommunisták is, saját vérüket árulták el, tönkretéve sorsokat, eltiporva emberi méltóságot, semmibe véve hitet és jogot.

– Megtapasztalhattuk az aljasság, a hazugság, a hátbatámadás, a tőrbecsalás számtalan módját. ’90-ig véresen vagy börtönnel fenyegetve, azóta pedig szellemileg és erkölcsileg. Mert mindkét, a nemzeti és az internacionalista szocializmus szellemisége, amivel ezreket tereltek a halálba és tízezrek életét tették tönkre, sajnos nem tűnt el. Itt van köztünk, neoliberális szabadossággal, és más nemzettársainkat megbélyegző jelszavaikkal megfűszerezve. Rontja, bomlasztja és mérgezi a társadalmat, elárulja a testvért, idegenhez menekül a sajátjai ellenében, és mindenre képes a hatalom megszerzéséért – hangsúlyozta Aradszki András, hozzátéve: a bűnösöktől bűnbánatot, őszinte vezeklést nem tapasztaltunk.

– Hiszem, hogy minden megemlékezés, minden gyertya, sírra letett virág irányt mutat a bűnbánat útjához – mondta Aradszki András, hozzátéve: rajtunk múlik, hogy a kommunista, nemzetiszocialista szellemiség visszatér-e egyszer Magyarországra. – Mélyen hiszem és remélem, hogy soha többé – zárta szavait. (A teljes beszédet itt olvashatja el: Elhurcoltak napja.)

A megemlékezés – amelyen közreműködött a Szirmok Pedagógus és Városi Női Kar – koszorúzással zárult. Délben a Művelődési Központban bemutatták az Érdi Városi Televízió Szabadulás nélkül című, a Lakitelki Filmszemlén különdíjat nyert dokumentumfilmjét, amit a film készítőivel tartott pódiumbeszélgetés követett.

(Fotó: Boros Sándor)

GIA-FORM
HIRDETÉS
Címkék