Ostyatörés – jókívánsággal és kolindával

Karácsonyi ünnepséget tartott az Érdi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Lengyel – Magyar Kulturális Egyesület  hétvégén az Érdi Szakképzési Centrum Kós Károly Szakképző Iskolájának tornatermében. Az eseményen felidézték a hagyományos lengyel karácsonyi szokásokat.

Hasonló tartalmaink:

A hagyományoknak megfelelően az ünnepség egy rövid egyházi szertartással kezdődött, de volt vers és egy kis zene is mielőtt megosztoztak volna, az „oplatkán”, vagyis a karácsonyi ostyán. Kedves gesztus volt, ahogyan a jelenlévők a kezükbe vették az ostyaszeleteteket és a mellettük állóknak odanyújtották, akik letörtek belőle egy darabot és megették. A szokás szerint mindenki mindenkivel megtöri az ostyáját, és ezzel egyidőben elmondja a jókívánságait, kifejezi szeretetét, és megbocsát mindenért, amiért meg kell bocsátania az adott évben.

Sebestyénné Majchrowska Ewa, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület alelnöke az Érdi Újságnak elmondta: hagyományosan csak akkor szokás valakivel ostyát törni, ha tiszta szívből meg tudja bocsátani az esetlegesen fennálló sérelmeket. –  Az ostyatörés és osztás már csak Lengyelországban és Litvániában maradt fenn. Ez nem csupán az utolsó vacsora kenyérrel való osztozását, de a régi idők szokását is magában hordozza, amikor is a barátság és testvériség jeleként osztották el egymás közt a kenyeret. Szívből hitték, hogy aki megosztja másokkal a saját ostyáját, kenyérből sem szenved majd hiányt.

Molnár Imrét az Érdi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnökét a lengyel hagyományokról kérdeztük. Megtudtuk, hogy Jézus születésének előestéjét Wigiliának nevezik, ami a latin virrasztani szóból ered. Ez a nap az elcsendesedés, a várakozás, a belső hang felé fordulás napja, amelyen kötelező jellegű a böjt, az imádkozás és az illedelmes viselkedés. Lengyelországban nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mi történik ezen a napon, mivel abban hisznek, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz a következő egész év is. – A lengyel hagyományok szerint karácsonykor nem szabad fát vágni, hogy ne fájjon a fejünk, de szögeket beverni sem lehet, mert az súlyos fogfájással fenyeget. A gyerekeknek illik legalább egy pillanatra belenézniük az iskolai füzetekbe, ez a tanulás iránti érdeklődést és a jövő évi iskolai jó eredményeket biztosítja. Szenteste napján nem teregetünk, és nem alszunk napközben, mert az betegséggel fenyeget, de veszekedni sem lehetett ezen a napon, hogy ki ne provokáljuk a családon belüli ellenségeskedést – magyarázta az elnök.

 Megtudtuk a lengyel kötődésű érdi családok sok helyen még ma is követik azt az ólengyel hagyományt, mely szerint az első csillag megjelenésekor ülnek az ünnepi asztalhoz. A lengyelek karácsonyi menüje 12 fogásos, a 12 apostol tiszteletére. Éjfélig nem ehetnek húst, helyette főleg halat, sajtokat, borscslevest (céklaleves), gombás ételeket, burgonyát és savanyú káposztával töltött barátfülét fogyasztanak ilyenkor. A halat töltve vagy rántva készítik el, de lehet hering bormártással is. Bőven tesznek az asztalra gyümölcs kompótot is. Édességképpen pedig valamilyen mákos sütemény kerül az asztalra, amelyeknek a “világ négy sarkát” kell reprezentálnia. A gombafélék az erdők, a gabonafélék a mezők, a gyümölcsök a napsütötte domboldalak, a halak pedig a tavak és tengerek ajándékait szimbolizálják.

Az ünnepi vacsora után „kolindákat”, azaz karácsonyi dalokat énekelnek, majd az éjféli misére indulnak.

Az érdi lengyelek az egyik legaktívabb nemzetiség a városban. Hivatalos és civil szervezeteik rendszeresen biztosítanak programokat a közösségnek. Ahogy ezeknek az eseményeknek általában, úgy a karácsonyi ünnepségnek is az egyik legfőbb célja, hogy felidézzék azokat a hagyományokat, amik az anyaországhoz kötik őket.

Címkék

kerdoiv_banner