Menedzser, Bibliával

Nemrég ünnepelte tizedik születésnapját a nagycsaládosok érdi egyesülete. Az Ága-Boga életében ez a születésnap egyben a változás kezdete volt: új programok, új elképzelések, és újfajta kommunikáció indult el az egyesületnél, amelynek új az elnöke is. Bogatin Attilával beszélgettünk nagycsaládról, közösségépítésről, és arról, mi mindent nyújt és nyújthat számukra az Ága-Boga.

Hasonló tartalmaink:

– Ön is nagycsaládból származik?
– Érden születtem, egy testvérem van, tehát nem nagycsaládban nőttem fel. A feleségemmel huszonkét éve vagyunk együtt – szerelem volt első látásra. Odahelyezték a boltba, ahol én vezető voltam, mert az ő boltjukat tatarozták. Hat évig egy gyerekünk volt, aztán egymás után jött még kettő, így lettünk nagycsaládosok. A fiam most lesz huszonkét éves, egyetemista, mellette dolgozik is, a lányom tizenöt, a kisebb fiam tizennégy éves. A nagycsaládosoknál három gyerekkel az alsó határt súrolom, hiszen Érden nagyon sokan vannak, akiknek négy, öt, vagy akár hat gyerekük van. Az egyik alapító tagunknak, ha jól emlékszem, tizenhat gyereke van.

– Ön is alapító tag, vagy később csatlakozott?
– Öt éve vagyok tagja az Ága-Bogának. A kereskedelemben dolgozom évtizedek óta, jelenleg egy magyar élelmiszerhálózat egyik értékesítési vezetője vagyok, és korábban is multicégeknél dolgoztam. Pár éve úgy döntöttem, belefogok valami másba: létrehoztam egy pingpong és szabadidő klubot, a nagyposta mellett.

– Ezek szerint az asztalitenisz a hobbija?
– Igen, de mostanság kevesebb időm jut rá. Mikor én voltam gyerek, Érden nagyon kevés szórakozási lehetőség volt, Pestre kellett bejárni. Ma már sokkal jobb a helyzet, de ehhez én is hozzá szerettem volna tenni. Közel két évig működött a klub, nagyon sok gyereket tanítottunk pingpongozni, egy olyan edző segítségével, aki maga is NB1-es játékos volt. Természetesen lejártak a felnőttek is ütögetni – de ahogy jött a nyár, megindult a munka a kiskertekben, elmaradtak, és végül már nem érte meg tovább üzemeltetni a helyet. Visszakanyarodva a nagycsaládosokra, az Ága-Bogával a klubon keresztül kerültem kapcsolatba: kedvezményt ajánlottam fel számukra, és nagycsaládos sportnapot is rendeztünk.

– Mint háromgyerekes édesapa, korábban nem is gondolt rá, hogy tagja legyen az egyesületnek?
– Volt bennem egy olyan érzés, hogy elvenném a támogatásokat, a lehetőségeket azoktól, akik nálam sokkal inkább rászorulnak. Amikor aztán tag lettem, világossá vált, hogy hamis kép élt bennem, hiszen ez nem egy segélyszervezet, hanem egymást segítő családok közössége, ahol nem az számít, kinek mennyi pénze van, csupán az, hogy legalább három gyerek legyen a családban. Mindegy, hogy fent vagy lent vagy, szegény vagy gazdag – segítsd a másikat, építsd a közösséget, és szórakozz jól a többiekkel. Ez a fontos üzenet nekem is csak akkor jött le, amikor csatlakoztam. Biztos rengeteg nagycsalád van Érden és a környékén, akik szintén nincsenek tisztában ezzel.

– Hogy érzi, Ön miben tudja segíteni az egyesületet?
– A munkámból kifolyólag tudom, mint jelent egy céget, szervezetet menedzselni. Az elmúlt években sokat változott a világ: míg korábban 300 tagcsaládunk volt, most csupán 160. Meg kell újulnunk, és én ebben tudom segíteni az egyesületet a tapasztalataimmal. Tisztában kell lennünk azzal, mit várnak el a családok, miért jönnek hozzánk.

– Az a változás, amire utalt, miben érhető tetten? Felnőttek a régi tagcsaládok gyermekei?
– Így van: az első generációs gyermekek idősebbek lettek. Másrészt egyre inkább rohanó világban élünk, és egy olyan család számára, ahol három-öt gyerek van, az idő nagyon fontos tényező, és nem biztos, hogy minden programunk vonzó a számukra. Mondok egy példát: egy négygyerekes anyuka négy farsangot csinál végig, készít jelmezt, süteményt – ezek után van-e kedve, ideje egy ötödik, nagycsaládos farsanghoz? Nem beszélve arról, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz saját baráti körük, és ott van az elektronikus kapcsolattartás is, így aztán nem feltétlenül a minél több rendezvény irányában kell elmenni. És ami nagyon fontos: az egyesületi feladatokat mindenki önkéntes munkában végzi, én is. Csak egy négyórás adminisztrátorunk van, minden más önkéntes alapon megy, és bizony vannak, akik nem tudnak erre a munka, a családi és a lelki élet mellett időt áldozni. Én most minden eddigi tapasztalatomat megpróbálom latba vetni, hogy a taglétszám ne csökkenjen, hanem nőjön.

– Ön is éppen elég elfoglalt. Hogy néz ki egy napja?
– Pilisjászfalun dolgozom, ez negyvenöt perc utazás oda és negyvenöt perc vissza. Ehhez adódik a napi tíz-tizenegy órás munkaidő.

– Hogyan tud így működni a család?
– Nagyon korán kelünk. Fontosnak tartom a keresztény értékeket, így közös imával indul a nap, aztán következik a reggeli készülődés – ebben én kevésbé veszek részt, legfeljebb az ágyazásban –, majd mi dolgozni megyünk, a gyerekek pedig iskolába. Elég későn érek haza, de ha rendezvény, vagy olyan esemény van, amin jelen kell lennem, meg tudom oldani, elég rugalmas a munkahelyem. Tagja vagyok a Késői Eső gyülekezetnek, amelynek az életében tevékenyen részt veszek, emellett egy pénzügyi kurzust is vezetek, bibliai megközelítésből – a Biblia több mint 2500 helyen utal a pénzre, a gazdálkodásra. Jellemet formál, hogyan gazdálkodsz a pénzeddel. A fontos világi dolgok mellett – mire való a hitelkártya, kitől kérj tanácsot és vegyél fel kölcsönt, mi a THM – bibliai példákat is megismerünk, például a tisztességről. A Bibliában világosan le van írva, hogyan gazdálkodjunk, csak sajnos a fogyasztói társadalomban az ember mindent azonnal akar: a nagy házat, az új kocsit és sorolhatnám.

– A saját életében is a bibliai mintát tekinti mérvadónak?
– Igen, mivel megtapasztaltam, hogy a pénzügyi ismeret alapjában kevés, kell bizonyos alázat is.

– Visszatérve a napirendjére, hogyan férnek bele az Ága-Boga elnöki pozíciójával járó teendők?
– Eddig nagyon sok mindent magukra vállaltak a vezetők, és egymaguk csinálták. Tapasztalataimmal szeretnék abban segíteni az elnökségnek, hogy úgy építsük fel az egyesületet, hogy ne egy ember szakadjon meg a munkában, hanem azt megosszuk több önkéntes között. Ahogy a munkahelyünkön is van egy lelkes közösség, amelyik aktív, örömmel végez közösségi munkát, úgy az Ága-Bogánál is van mintegy harminc ilyen ember. Itt nem arról van szó, hogy a többiek nem akarnak részt venni ebben, hanem inkább bizonyos okból nem tudnak – sok a gyerek, az elfoglaltság, a maguk gondja-baja. Szeretnék változtatni a belső kommunikációnkon is, ami az utóbbi időben főleg e-mailek útján zajlott. Manapság annyi levél érkezik a postafiókunkba, hogy sok a szemétben végzi, vagy elfeledkezünk róla. Ezért a személyes kommunikáció felé szeretném vinni a hangsúlyt, és a belső levelezőlistánkra is jobban szeretnék támaszkodni.

– Ennek a levelezőlistának mi a célja?
– Ezen keresztül kérhetnek segítséget, információt egymástól a tagok. Elromlik a hűtőd, a fűtésed? Itt kérhetsz megbízható segítséget. Egy korábbi tagtársunk házának tetejét pár éve levitte a vihar. A férje Németországban volt, ő a Balatonon, a szomszédtól tudta meg, mi történt. Két embert hívott fel csupán, de mire hazaért a Balatonról, huszonöt-harminc ember dolgozott a házon. Ezt jelenti a nagycsaládosok összetartása. Van kire számítani, átélhetjük, hogy nem vagyunk egyedül. Ez az egyesület erőssége.

– Tíz éves az Ága-Boga, rendszeresen szerveznek nyitott programokat, az újságban is rendszeresen hírt adunk ezekről. Mennyire ismerik a nagycsaládosok az egyesületet?
– Sokan hallottak már róla, ám – ahogy korábban bennem is – téves kép él bennük az egyesületről, és vannak nemrég Érdre költözött családok is, akik nem tudnak róla. Tag egyébként csak az lehet, akit két tagcsaládunk ajánl, és befizeti a hétezer forintos éves tagdíjat – ez családonként ennyi, nem személyenként. Ezért NOE kedvezménykártya jár. Leendő tagunk bemutatkozik az elnökség előtt, és elbeszélgetünk arról, miben tudja segíteni az egyesületet. Van tánctanárunk, fűtésszerelőnk, van, aki abban segít, hogy lenyírja a füvet a közösségi házunkban.

– Milyen programokat terveznek 2018-ban?
– Megmaradnak a klasszikus rendezvényeink is, de egy picit másként tartjuk meg őket. És sok új rendezvényt is kigondoltunk. Buszos kirándulásokat szervezünk, rendbe tesszük a közösségi házunkat, ahol gyereksarkot, bográcsolóhelyet alakítunk ki, és szeretnénk erősíteni a különféle szervezetekkel való együttműködésünket is, a társasjátékklubtól az idősotthonig. Azzal próbálom növeli a létszámot és az elnökséggel összefogni a családokat, hogy egyre színesebb programokat csinálunk. Az világos, hogy ebben az anyukákra tudunk inkább számítani, hiszen az apák dolgoznak. Olyan programok kellenek, amelyek számukra érdekesek: varróklub, főzőkör, társasjátékozás. Nem kell, hogy minden tag eljöjjön, elég, ha nyolcan-tízen összegyűlnek. Az apukáknak pedig beszélgetős estéket szerveznénk időnként. Látható, hogy nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is gondolunk: nekik szeretnénk a házasság hete alatt kedvezményeket biztosítani, az érdi szolgáltatókkal együttműködve – például virágosokra, cukrászdákra gondolok. Jó lenne erősíteni a szülőket, hogy a hétköznapokban ne minden a gyereknevelésről, hanem egymásról is szóljon.

– Van erre idő, lehetőség?
– Hát persze, különben nem lennének nagycsaládosok. Ahhoz, hogy valaki több gyereket vállaljon, óriási szeretet kell.

– Önt mi motiválja az elnöki munkában, no meg a mindennapokban?
– Hogy tegyek a jövőért, a gyerekekért, illetve Érdért. Úgy látom, nagyon sokan vannak, akik ezért dolgoznak most a városban, hiszen nem mindegy, hogy a gyerekeink megtalálják-e itt a helyüket. És szeretném, ha az Ága-Boga öt-hatszáz nagycsaládnak lenne az egyesülete.

– Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, miért jó nagycsaládosnak lenni, mit mondana?
– Mert az otthon megtelik élettel.

 

Címkék

nemzeti_szavazas_3