„A kényszer most nem Moszkva, hanem Brüsszel felől érkezik”

A bolsevistáknak nem szabad hinni – idézte Mindszenty bíborost dr. Aradszki András országgyűlési képviselő az 1956-os forradalom érdi emlékünnepségén. A kereszténydemokrata politikus beszédében utalt rá: a bíboros szavainak igazsága ’56 novemberében beigazolódott, és azóta is folyamatosan beigazolódik.

Hasonló tartalmaink:

Az 1956-os forradalomra emlékezett a város október 23-a esős délelőttjén. A rossz idő miatt a megemlékezést a Szepes Gyula Művelődési Központ előterében tartották, ahol T. Mészáros András polgármester köszöntötte a megemlékezőket. Mint utalt rá, a közös ünneplésben a helyi baloldali politikusok nem vettek részt: ők külön kívántak megemlékezni, a városi rendezvényt követően.
– Magyarként, a nemzethez hű emberekként az ünnepségeinken meg kellene találnunk a közös hangot, hiszen ezek az ünnepek olyan tettekre, történelmi eseményekre emlékeznek, amelyek a szabadságunkért, a nemzet függetlenségéért törtek ki, és ha le is verték őket, a magyarságunkat mindig meg tudtuk tartani – hangsúlyozta a polgármester.

– Szűcs Gábor, Havasi Márta, Csornainé Romhányi Judit, Tóbiás József nem óhajt ezekben az ünnepségekben részt venni, magyarként és hazafiként emlékezni. Igaza van annak a rendszerváltás kori mondásnak: „kommunista kutyákból nem lesz demokratikus szalonna”. Nem lett. Ettől függetlenül mi ünnepeljünk: ünnepeljük azt, hogy hitünket megtartva, magyarként tudunk élni ebben az országban – zárta szavait T. Mészáros András.

1956 forradalmát, illetve annak történelmi előzményeit dr. Aradszki András államtitkár, országgyűlési képviselő idézte fel ünnepi beszédében. Mint hangsúlyozta: Magyarország XX. századi történelmének – a nyilas diktatúra mellett – legsötétebb korszaka, a Rákosi-diktatúra kezdődött el 1949-ben, és 1956-ban már nem volt elég sem a személyes önkritika, sem a szocializmus reformja: a legtöbb magyar rendszerváltoztatást akart.

– Mindszenty bíboros a szabadságharc idején, november 1-jén budavári palotájában fogadta Tildy Zoltán akkori miniszterelnök-helyettest, és ezt az örök érvényű gondolatot mondta neki: „A bolsevistáknak nem szabad hinni.” Ez 1956 novemberében beigazolódott, és azóta is beigazolódik, folyamatosan. Tudomásul kell vennünk, hogy amely mentalitás, értékrend és világnézet ellen fellázadtak az ’56-os hősök és az egész magyar nép, ma is itt van közöttünk, csupán más köntösben. Ma is hiteget, kábít és fertőz az a hazug, félrevezető és megtévesztő szándék, amely még a haza elárulásától sem riad vissza. Ez négy nappal ezelőtt is beigazolódott, amikor baloldali magyar állampolgárok is megszavazták a felső határ nélküli kötelező migránskvótát. Ahogy miniszterelnök úr pénteken mondotta: „kevés alávalóbb dolgot” ismerünk annál, mint ha valaki a „magyar nemzeti érdekekkel szemben dolgozik Brüsszelben menekültügyben”. De hát – mint köztudott – nekünk még a kommunistából is a legrosszabb jutott: 1956-ban Munkács, Tököl, Szolnok; ma pedig Brüsszel, álcivil szervezetek és az IMF után most Soros. Mert ne higgyék, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez utóbbiak valamilyen magasztos és humánus (ma ők úgy mondják: filantróp) elvek mentén tevékenykednek a magyar és a nemzetközi politikában!

A háttérben ugyanaz a mentalitás, értékrend és világnézet húzódik meg, amely ott volt 1789-ben Franciaországban, és pusztított el minden normalitást; amely ott volt 1917-ben a kommunista puccs idején Szentpétervár utcáin és a Téli Palotában; amely 1919-ben véres ámokfutást rendezett Magyarországon, később pedig 1945-től tette ugyanezt. És ott volt 1956 kapcsán is. 1956 fő üzenete az, hogy figyelnünk kell egészséges igazságérzetünkre, és nem szabad elnyomni szabadságvágyunkat, mert mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk. Hiszünk az igazunkban, és megküzdünk érte. Megküzdöttünk 1956-ban is.  Ma a poszt-bolsevik magatartás egyértelműen tetten érhető az egykori munkásőrök és pártfunkcionáriusok unokáinak pökhendi, gátlástalan és intoleráns viselkedésében, az ellenzéki politikusok köpönyegforgatásában, a politikai hazugságokban, a nyilvánvalónak a tagadásában, azon értékek kigúnyolásában és nevetségessé tételében, amelyek mindnyájunk számára fontosak, mint a házasság, a család, a nemzeti függetlenség. Soha nem mossa le semmi azt a vért, amely az MSZP jogelődjének, az MSZMP-nek a nevéhez fűződik – és bocsánatkérés híján az MSZP mai képviselőihez is.

Ezek háborús bűnök, amelyeknél nincs elévülés! Jóérzésű magyar ember nem soha többé nem bízhatja rájuk az ország kormányrúdját! A mi jövőnk a múltunkban van, ezért ha nem ismerjük a múltunkat, a jövőnket sem tudjuk alakítani. Pedig ma igen fontos, hogy magunk alakítsuk a jövőnket! A kényszer most újra itt kopogtat az ajtónkon, csak most nem Moszkva, hanem Brüsszel felől érkezik. Most nem egy internacionalista pártfőtitkár akarja diktálni a jövőnket, hanem egy kozmopolita milliárdos. 1956 hősei elvárásokkal és reményekkel teli szemekkel tekintenek ránk odafentről: vajon meg tudjuk-e védeni és tovább tudjuk-e éltetni az általuk meghirdetett és a 2010 óta kivívott magyar szabadságot és függetlenséget a XXI. század nem kevésbé borús ege alatt? Nagy tehát a tét, a modern időkben talán még sosem volt ekkora. Tavaszig lássuk meg a valódi értékeket, tudjuk kiszűrni a hazugságot, utána pedig építsük tovább azt a biztos jövőt – akár az árral szemben úszva is –, amely gyermekeink, unokáink és a további századok magyarjainak is boldogulást, biztonságot és kiteljesedést biztosíthat – zárta szavait Aradszki András.

A teljes beszéd itt olvasható: Dr_Aradszki_András_ünnepi_beszéde

A megemlékezés ünnepi előadással folytatódott: a Harmónia Vegyes Kar Bárdos Lajos: Zászló-dal című művét adta elő, majd Őze Áron színművész tolmácsolta Örkény István 1956-os visszaemlékezéseit. Az ünnepi műsort Keresztes Ildikó fellépése zárta: az énekesnő több, az alkalomhoz kötődő dalt is előadott, hatalmas sikerrel.

A megemlékezés koszorúzással zárult: a szakadó esőben is nagyon sokan rótták le tiszteletüket a főtéri emlékműnél: Érd város vezetése és országgyűlési képviselője, az önkormányzat, az Ifjúsági Önkormányzat, a Járási Hivatal, a helyi intézmények, a rendőrség, a jobboldali pártok, a civil szervezetek, iskolák, valamint az 1956-os Magyar Nemzetőrség képviselői, illetve az érdi lakosok tisztelegtek az ’56-os hősök előtt.

A megemlékezést követően az Érdi Kamarazenekar adott koncertet Kodály Zoltán műveiből, a törökbálinti Cantabile Vegyeskar közreműködésével, a Szepes Gyula Művelődési Központban.

A baloldali ellenzék ismét nem vett részt a városi ünnepségen, külön megemlékezést tartottak. A koszorúzást megelőzően rövid beszédet mondott  Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója, aki elmondta, számukra példaértékű Nagy Imre mártír miniszterelnök sorsa, gondolkodása, hite Magyarországban.

Fotók: Boros Sándor

 

Címkék

kerdoiv_banner