Szent Mártonra emlékeztek a VMG-ben

Három osztály részvételével Márton-napi programot tartottak a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban csütörtökön este. A 8. osztály szervezésében játékos vetélkedőn elevenítették fel a Szent Márton alakjához fűződő hagyományokat.

Hasonló tartalmaink:

Idén van a Szent Márton emlékév, ugyanis 1700 évvel ezelőtt Saváriában, a  mai Szombathelyen született Tours-i Szent Márton, akit példás élete miatt avattak szentté.

Márton-napjához közeledve a gimnázium tanulói egy közösségi programmal készültek, amelynek az volt a célja, hogy felidézzék a naphoz kapcsolódó hagyományokat, jobban megismerjék Szent Márton életét. Három osztály részvételével zajlottak a játékos programok, mindenki maga dönthette el, hogy Szent Márton életének különleges eseményeit hogyan mutatta be a diáktársaknak.

A nyolcadikosok szervezték a programokat, a játékos vetélkedőkön az 5., 6. és 7. osztályosok mutatták meg tehetségüket.

A német nyelvterületekről ismert Márton napi ünneplések az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak hazánkban is. E naphoz kötődő szokások elsősorban a Tours-i Szent Márton legendájához fűződnek.

Márton 316-ban vagy 317-ben született a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen. Az apja kívánságára a római császár katonája lett.
Egy különösen hideg téli estén, mikor a Francia honban fekvő Amiensbe lovagolt, a város kapujában egy félmeztelen koldus kért tőle adományt. Mártont nagyon megindította a koldus nyomorúsága, így kardjával kettévágta kabátját, és a felét a koldusnak nyújtotta. Éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Márton ennek hatására felhagyott a katonai szolgálattal és megkeresztelkedett.
Misszionáriusként sok jót tett, nagyon megszerették az emberek: püspökükké akarták választani. Ő méltatlannak érezte magát eme hivatásra, így mikor érte jöttek, hogy felszenteljék, elbújt egy libaólban. Azt gondolta, ott sosem találnak rá, de a libák hangos gágogásukkal elárulták őt.
Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Márton napi hagyományok:

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka.

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. A hidelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is.

„A bornak Márton a bírója“- tartja a hiedelem, azaz ezen a napon a bort mindenképpen meg kell kóstolni. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák. Márton a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentjeként is ismert.

Márton napja, mint időjóslás napja:

Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.

“Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” – mondja a rigmus.

Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak.

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.
Göcseji hagyomány, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz.
A népi megfigyelések szerint “ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”.
A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. (http://deutschnet.hu/)

HIRDETÉS
Címkék