Lengyel-magyar megemlékezés Ófaluban

Idén egyszerű, csendes koszorúzást tartottak városunkban a Mohácsra induló magyar sereg és a lengyel segédcsapat Érdre érkezésének 490-ik évfordulóján. Tizenkét éve már, hogy e történelmi esemény kapcsán a lengyel-magyar barátságot is megünneplik városunkban.

Hasonló tartalmaink:

Az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület, az Érd-Óváros Szent Mihály Alapítvány és az érdi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat immár tizenkettedik éve tart közös megemlékezést Érd-Ófaluban, II. Lajos szobránál az 1526-ban Mohácsra induló magyar sereg és a hozzá csatlakozó lengyel segédcsapatok megérkezésére emlékezve.

A királyi, „oroszlános” emlékművet 90 éve, 1926-ban avatták fel, majd a következő évezredben, 2007-ben mellé került az a márványtábla is, amely a magyar sereghez csatlakozó és a mohácsi csatában életét vesztett, mintegy 1200-1500 katonának állít méltó emléket. A történelmi leírások szerint, az akkor alig húsz éves II. Lajos 1826-ban Mohácsra indult a törökök hadjárata ellen. Seregével megpihent Érden, s ide várta a segítségére érkező csapatokat is, ezért az egykori Sárkány-kastélyban töltött néhány éjszakát. Bár számított rá, de Szapolyai katonái nem érkeztek meg, így később csak a lengyel szabadcsapatokkal bővülhetett a serege. Ők tulajdonképpen lengyel zsoldos katonák voltak, nem a hivatalos hadsereg, hiszen akkor a lengyel király és a török császár éppen szövetségesek voltak egymással. A segédcsapatok viszont ennek dacára is a magyarok segítségére siettek, s a túlerővel szembeni vereségben az életüket áldozták. Az ő tiszteletükre emeltetett II. Lajos szobra mellé az emléktábla.

A hagyományos, évenkénti megemlékezéseket pedig az „ezeréves” lengyel-magyar barátság ápolása és megőrzése teszi az érdiek számára is fontossá. Ezért gyűlnek össze minden év júliusában a hagyományőrző civil szervezetek képviselői, lengyel és magyar lakosok egyaránt. A két hasonló sorsú nemzet egyedülálló barátságának mibenlétét legszebben Stanislaw Warzel, lengyel író fogalmazta meg: „Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, amelyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak, és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”

Az idei megemlékezésen Bazsóné Megyes Klára, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület elnöke idézte fel röviden a 490 évvel ezelőtt történteket, majd Reményik Sándor: „Mohács után” című versével emlékezett a csatában elesett katonákra. E költemény első versszaka így hangzik: „A király szőke fején a sisak,/ Tomory vasmarkában a kereszt,/ Maroknyi had halálra szánt szíve:/ Irgalmat nem találtak./ Mohács felett olyan csillagok álltak.”

A koszorúzást követően a megemlékezők közösen elénekelték a magyar és a lengyel Himnuszt.

Címkék
TÁRSADALMI CÉLÚ HIRDETÉS